közösségi élet

Legyen boldog és kerek és tartalmas és kalandos és energikus és szerencsés és bőséges és szeretetteljes és békességes…, ami elsőre lehetetlennek tűnik, de mégis…
Ha nem ebben a sorrendben történne ez a sok jó ebben az évben, arra az esetre kívánok sok türelmet, erőt, hitet, bölcsességet elfogadni, hogy jön, aminek jönnie kell!🐽🙏💫🪷🕉️ ... ...

Évek óta nem jártam karácsonyi vásárban.
Nincs időm, igazán kedvem sem volt. Karácsony előtt sokat készülök otthon – nem azért, mert kell, hanem mert így esik jól.
A karácsonyi vásárt még akkor szerettem, amikor a fiam pici volt, és alig várta, hogy elmenjünk a nagy, illatos, portékákkal teli forgatagba a Vörösmarty térre, teát inni, muzsikát hallgatni. Talán azért is jutott ma eszembe ez a tér, mert a közepén álló Vörösmarty-szoborcsoporthoz egy megható anekdota kapcsolódik.
1908-ban, tíz év „kálvária” után avatták fel a magyar nemzet egyik legnagyobb költőjének, Vörösmarty Mihálynak szobrát az akkori Gizella téren. A carrarai márványból készült szoborcsoport volt az első róla készült köztéri alkotás a fővárosban. Közadakozásból épült, nem városi vagy állami pénzből, ezért az anyagi források előteremtése viszontagságos volt: több pályázat és pénzgyűjtő akció után egy teljes évtizedet kellett várni rá. Hogy ez a szobor megszülethessen, fontos nemzeti ügynek számított.
A legenda szerint egy ungvári koldus, Liszkay János az édesanyjától örökölt ezüstpénzét, egy máriás huszast adott közadakozásként a szobor létrejöttéhez. Ezt az érmét nem keverték a közös alapba, hanem külön elrejtették a talapzatban, mintegy a legszegényebbek szeretet-adományának, csendes részvételének szimbólumaként. A Vörösmarty-szobor talapzatán állítólag ma is látható egy fekete folt: a megfeketedett ezüst húszas helye.
Ez a történet jutott ma eszembe. Ezzel kívánok mindenkinek nagyon boldog karácsonyt!🎄💝 ... ...

Az elmúlt napok hírei megmutatták, milyen súlyos következményei vannak annak, ha egy rendszer nem védi meg a legkiszolgáltatottabbakat. Ezek a fiatalok nem védekezhettek, nem szólhattak időben, nem volt mellettük senki – ez 2025-ben Magyarországon egyszerűen nem történhetne meg.

Most az számít, hogy kiálljunk azokért, akiknek nincs hangjuk!

Hiszem, hogy egy társadalom ereje abban mutatkozik meg, hogyan bánik a legsebezhetőbbekkel. Ezért ma – és minden nap – kötelességünk kimondani: az áldozatoknak igazság jár, a felelősöknek pedig felelősségre vonás. ... ...

Isten veled Péter!🖤 ... ...

A héten megnéztem William Blake kiállítását a Szépművészeti Múzeumban, a barátnőm tárlatvezetésében.

Blake az angol romantika egyik legkülönösebb alkotója volt, kortársai „őrült zseninek” tartották. A kor normái helyett a saját látomásaira építette művészetét. Már gyermekként azt állította, angyalokat, szellemeket és bibliai alakokat lát. Később teljes univerzumot épített fel, saját pantheonnal, amely a bibliai, gnosztikus és okkult szimbolikát egyesítette. Egyszerre volt költő, nyomdász, grafikus és festő. Számára a kép és a vers elválaszthatatlan egységet alkotott.

Enitharmon öröm-éje mégis kivétel, mert nem tartozik hozzá költemény. Ez a kép, valahányszor látom, mindig magával ragad. Ahogy Szilvi barátnőm mesélt róla, úgy értettem meg a női alak valódi jelentését és hogy miért hat rám olyan erősen. A sötét, háromalakos kompozíció és a boszorkányszerű atmoszféra miatt sokáig Hekaté ábrázolásának tartották. Pedig Enitharmon, Blake saját mitológiájának egyik alakja, a női kreatív erő és energia misztikus jelképe. Az „öröm-éj” a női energia szakrális ünnepe.
Blake egy szegény, írástudatlan lányt vett feleségül, akit írni, olvasni és festeni tanított. Catherine nemcsak az életben, hanem a munkában is a társa lett: később ő nyomtatta, színezte és kötötte Blake „illuminált” képeit.

A maga korában nem kapta meg a neki járó elismerést. Később viszont nagyon sokan felfedezték maguknak Blake-et – a szürrealistáktól kezdve Jim Jarmuschig számtalan művészt ihletett meg, köztük a punk egyik ikonikus zenekarát, a Sex Pistolt vagy a festő Francis Bacont.

„Jövendőbe látok
Abból prófétálok,
Hogy majd a föld felébred
(Ezt jól szívedbe véssed!)

Felkél és megkeresi
Őt, ki mestere neki,
S akkor a sivatag
Kert lesz az ég alatt.” ... ...